Gyermekeink születése után az addig tökéletesen működő házasságunk egyre rutinszerűbbé, sablonosabbá vált.
Érzéseink egymás iránt kezdtek kihűlni, ellaposodni, igazi őszinte, pozitív érzések már csak néha voltak érezhetőek.
A testi kapcsolat is egyre ritkábbá és szinte szenvedélymentessé vált. Folyamatosan távolodtunk egymástól, de arra, hogy ezt megbeszéljük, gyengék voltunk.
Fájdalmas volt ezt érezni, mivel ezer szál kötött össze minket.
Még az egymás iránti szeretet, ragaszkodás valamelyest érezhető volt, de valamiért még sem tudott megfelelően működni a kapcsolat.
Mint utóbb kiderült, mindkettőnkben megfogalmazódott a válás gondolata.
Egy családi veszekedés alkalmával ez kimondásra is került, ezt követően döntöttük el, hogy külső segítséget kérünk, adunk még egy esélyt a kapcsolatunknak.
Egy barátunk tanácsára, ajánlására kerestük föl Ákost.
Már az első beszélgetés után sok minden világossá vált, miben és hol hibáztunk, mit kellene másképpen tennünk.
Felszínre kerültek az addig ki nem mondott, talán meg sem fogalmazódott sérelmek, félreértések.
Az egyéni beszélgetések, majd a mediációk során egyre nyitottabbá váltunk egymásra, őszintén harag, bántás és megbántódás nélkül tudtunk beszélni a problémáinkról, közösen kerestük a megoldásokat.
Egyre nagyobb késztetést éreztünk kapcsolatunk megmentésére, a meghitt, értékes közös időtöltésre.
Ez óriási segítség volt, hogy újra egymásra találhassunk, újra meg tudjunk élni, már rég elfelejtett érzéseket egymás iránt.
Bebizonyosodott, hogy jó döntést hoztunk amikor külső segítségért szakemberhez fordultunk, nélküle valószínű már nem alkotnánk egy párt! Hasonló problémákkal küzdő pároknak, embereknek jó szívvel tudjuk ajánlani Ákost, aki nagy empátiával, objektív hozzáállással, őszinteséggel fogadja a hozzá fordulókat.
Anna és Marci